A francia riviéra meghódítása

Vasárnap Sági kolléga és én Nizzába mentünk. Nizza szép. De hogy ne legyen hiányérzetetek, leírom azt is, hogy hogy jutottunk erre a következtetésre Hajnal 11-re volt megbeszélve, hogy felveszem a kollégát, mondván, hogy aludjuk ki magunkat, meg nem sietünk sehova. A biztonság kedvéért 11:10 felé kopogtattam, és mivel nem sietünk sehova, nem is indultunk rögtön. Azért félkor már úton voltunk, és kipécéztük a parttól nem messze húzódó, fekvőrendőrökkel gazdagon tartkított utat. Magamhoz ragadtam a sofőri feladatokat, amit akkor bántam meg, amikor megláttam a tengert, a teljesen egyenletes aszfalttal borított sétányon futó és görkorcsolyázó lányokat (voltak fiúk is, asszem), bringásokat, sétáló népeket. A víz kék, az ég kék, a napsütéstől a levegő kellemesen langyos, kb 14 °C-os, a növényzet zöld volt, és február 8-at írtunk. Az úton nagyjából 300 méterenként előztünk meg 10-20 fős biciklis csoportokat, szóval nagyon idilli volt ez a kép. A teljesség kedvéért képzeljetek a háttérbe egy kikötőt tele vitorlással, meg repdeső sirályokat. Legjobb. Felőlem itt is maradhattunk volna, de mégis tovább folytattuk utunkat. Célunk nem volt, mert lusták voltunk nevezetességeket keresni a neten, pedig baromi nehéz lett volna elolvasni azt az egy wikipedia oldalt a városról. Egy ideig mentem előre, aztán követem a “Nice center”, vagy ennek megfelelő francia táblákat, de egy idő után nem volt több tábla, úgyhogy randomra fordultam jobbra, balra, vagy semerre. Itt már parkolókereső üzemmódba kapcsoltunk, de nem úgy van az, egy darab hely nem volt sehol. Mivel amúgy sem tudtuk, hogy hol a búbánatban vagyunk, megálltunk egy kis mellékutcának is alig nevezhető helyen, hogy igénybe vegyünk a székely bácsi, illetve Judit (vagy hogy hívják a Sági GPS-én beszélő női hang gazdáját) segítségét. A műholdak keresése eltartott egy darabig, ezalatt pont előlünk állt ki egy fickó, és ott nem volt gondolkodás, szavak nélkül is tudtuk a dolgom. Éreztük, hogy meg kell becsülni az ajándék parkolóhelyet, ami ráadásul nem is volt fizetős, úgyhogy innen indultunk neki az ismeretlennek. Az sejthető volt, hogy arra van a part, amerről jöttünk, és az is, hogy arra biztos vannak dolgok, úgyhogy nem mentünk szembe a logika által diktált iránnyal (iránnyal, öcsém! Figyelsz? Figyejjé!).

Szembe jött egy játszótér, egy piac, ahol rengeteg halat, rákot, csigát, kagylót, meg egyéb gusztustalanságot lehetett kapni, láttunk csöves bát, villamost, mekdonálct, 30 m magasan futó utat, neonnal kivilágított aluljárót a 30 m magasan futó út alatt futó vasúti felüljáró alatt, igénytelen, de tényleg hót igénytelen fiúkat és lányokat, mikor hogy, hogy nem, egy naaaagy tisztásra értünk. Ez a tisztás kövekkel volt kirakva, parkokkal volt szegélyezve, és víz fakadt a szökőkútjaiból. Valami banzáj lehetett ott vagy előtte, vagy utána, mert lelátók voltak építve két oldalra. Állt a téren egy óriáskerék, amire nem voltunk restek €5-t áldozni, hiszen egyrészt biztos szép fentről a látvány, másrészt nézzük már meg, hogy hol vagyunk.

Viktor figyelmébe ajánlom, hogy a fenti képen a villamossín füves területen megy a felső részen – egyszer beszélgettünk róla, hogy Budapesten valamelyik önkormányzat szerint ez megoldhatatlan. Kinéztünk onnan fentről egy valamit, ami erődnek/várnak/valami nagynak tűnt, és elindultunk abba az irányba. Közben láttunk rengeteg sikátort, állati jól nézett ki, hogy az egyik ablakból át lehetne kö … szönni a szemben lakókhoz. Sági szerint tiszta Olaszország. Állítólag Nizza régen olasz terület volt, aztán szörnyű háborúk dúltak, vagy valami volt, aztán francia lett. Nehéz lenne utánaolvasni a wikipedia vonatkozó oldalán, tényleg, de mostmár azért se! Nehogymá’.

Néha megszűntek a lehetőségek, ilyenkor random kanyarogva igyekeztünk a végcélt fejben tartva azért arra orientálódni, és kitartásunkat siker koronázta, felbaktattunk hát a magasba. Ez valami 2300 éves erőd, ha jól emlékszem, még a rómaiak meg a frankok, vagy kik veszekedtek rajta, lebontották, mégse bontották le, valami volt XIV. Lajossal is, de végül áll, és lehet róla fotózni szépet, sokat. Erre a Sági kolléga sűrűn emlékeztetett is, minden méteren muszáj volt dokumentálni a dolgokat. A kedvencem az volt, amikor lefotózott egy nagy levelű gazt, mert hogy milyen jó zöld februárban. Tényleg, csak az összes fa, meg fű, meg virágok, meg kaktuszok voltak még zöldek

Felérve találtunk egy játszóteret, zsonglőröket, egy 50 méteres egyenes futópályát, a két végén kerítéssel, az egyik kerítés mögött szakadékkal Szóval nem normálisak ezek. A kilátás fenomenálisan fantasztikus volt, ott fordultak rá a repülők a kifutóra, lent jachtok, tenger, amivel nem lehet betelni, kicsit arrébb havas hegycsúcsok. Volt ott feltárt régi temprom ( ) is, de ez nem izgatta a kocka agyunkat. Lefelé menet a fotózásra unszolás nem hagyott alább, gyakorlatilag 10 méterenként rekonstuálható az útvonalunk.

Erősen éhesek lévén, és mert az idő is gyorsan telt, visszaindultunk a kocsihoz, szép lassan, mindenféle dolgokat fotózva, csokiüzletbe betérve. Még le akartunk menni a parti sétányra, de marha nagy volt a dugó (lásd előző post), szabad parkoló meg semmi, és a Sági kevés ahhoz, hogy így parkoljon , úgyhogy Villeneuve-Loubet-ben mentünk le a partra, ott megkajáltunk, és már erősen napnyugta-szag volt, úgyhogy visszatértünk szállásainkra.

Más: sokan kérdeztétek, hogy mi lett a WC dologgal. Nem szóltam róla a recepción, nem vettem másikat, vártam a sorsom, nem hiányzott a hiányzó rész. Pár napja aztán hoztak új ágyneműt, ürítették a szemetest, cserélték a törölközőt, és ennek keretében kicserélték az ülőkét is. Amikor megjöttem dolgozóból, egy új csoda fogadott, ami ugyanolyan rideg és vastag, mint az előző volt, de mivel a teherbírása ennek sem lehet jobb, nem fogom széknek használni Azt nem tudom, hogy anyagilag rám terhelik-e majd, ha kiderül, mindenképp szólok.

hétvége, Nizza, Villeneuve-Loubet, WC

This entry was posted on Wednesday, February 11th, 2009 at 21:51 and is filed under Külföldi munka. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.