Posts Tagged ‘Lufthansa’
Do you have water, folyadék?
Posted by: balota in Külföldi munka on March 22nd, 2009
Tegnap azzal szembesültem, hogy van, aki még nem tudott róla, hogy már nem vagyok Franciaországban. Valóban nem írtam róla, hogy hazahúztam, de akkor most pótolom: az elmúlt három hetet Magyarországon töltöttem. Viszont ma főhősünk (alias én) “eggyetsetétovázott, azonnyomban nyakábavetteavilágot” (utalás: Fehér ló fia). A mai napom tökéletesen megegyezik a Repülésrül posztban leírtakkal, csak egy kicsit volt más minden. Ma Zsuzsi is kikísért a reptérre, de egyből mentek is tovább, csak kiraktak, 5 perc puszi-puszi, aztán csá. A becsekkolás is olajozottan ment, tiszta profin nyomom. Itt mondta nekem egy nő a mágneskapu felé menet a címben szereplő mondatot, miszerint “Do you have water, folyadék?”

A röpüllőre felszálltam, repültem, leszálltam, vártam, megint felszálltam, megint leszálltam, és nagyjából ennyi. Kb olyan élmény, mint egy buszút, szóval hamar belejöttem, már nem ér fülig a szám másfél órán keresztül, hogy jee, házak fölött repülök
Azért volt érdekesség, mégpedig az, hogy férfi utaskísérők voltak. A Budapest-München járaton 2 nő, 1 férfi, a München-Nizza járaton 2 férfi felosztásban. Készült is egy videó:
Persze ez a videó valahol máshol készült. Münchenben irtózatosan szar idő volt. München, erős szél, a frizura mégis tartott. De itt Nizzában TAVASZ van! “Ez már az új hatalom, a legszebb forradalom, mely gyógyít és kicserél s mindennek jó, ami él: az áldott, drága tavasz…” (Szabó Lőrinc – Március a körúton). Miután megvolt a mai kultúra is, elmesélem, hogy fognom kellett egy taxit, mert továbbra sincs hitelkártyám, ami nem feltétlenül baj, de így nem tudok kocsit bérelni, mert ahhoz kérik, és nincs Sági kollégám sem, aki kijönne értem. Választék volt, ahogy kiléptem az épületből, ott volt egy… két…, á, legalább 8 rakás taxi. Mercedes E osztály, Mercedes C osztály, Audi S8, Mercedes M osztály… álljunk meg egy szóra, Audi S8? Már léptem is oda, hogy “főnök, kőne egy fuvar”. Az utazási komfort számomra eddig ismeretlen magasságait ostromolva szeltük a kilométereket az Avenue Jack Kilby 500 felé. Két dolgon tűnődtem, először is vajon miért megyünk 40-nel, ha 110-es tábla van az út mellett, és itteni viszonylatban alig van forgalom? Másodszor pedig, mi a fenéért van egy taxisnak ilyen kegyetlenül drága autója, mikor a használatából adódóan gyepálni kell, és úgyis lehasználja? Már azon sokat spórolhatna, ha sima A8-cal cirkálna S8 helyett, de szerintem egy A4 is kielégít minden igényt a reptér és egy random pont között a közelben. Az elsőre a megoldás: 110-zel mentünk, de 40-nek érződött, olyan iszonyat jó az autó. Semmit nem érezni bent, csak a csönd van. Még a Sági által elátkozott fekvőrendőrnek álcázott dombokon is simán lazán átment, alig éreztem. Ezeken a kis Fiat 500 mindig meghalt, ha át kellett kelni rajtuk. Eddig sokszor sikerült lebeszélnem magam egy bérautós posztról, de lehet, hogy majd megírom, elvégre most tök egyedül vagyok, senki nem szól be, hogy már megint autókról írok
A másodikra a válasz akkor tisztult le bennem, mikor a fizetésre került a sor, ugyanis €40-t fizettem. Az út 8.5 km, ami azt jelenti, hogy €4.70/km a tarifa. Ezt számoljuk át forintra, durván 1400 Ft/km jön ki. Összehasonlításképp csak annyit mondok, hogy Ferihegyen megnéztem egy 4444444-es taxit, 189 Ft/km áron dolgoznak. Amit láttam, épp egy Opel Vectra B Caravan volt. Szeretek számolgatni, menjünk hát tovább. Szeintem a végén ki se számolta a végét, csak írt egy összeget, és elkérte. Legyen csak €4 a tarifa. A kocsiban volt 162.000 km. Ebből munkára használjon belőle csak 120.000-et, és járjon mindig egy fix pont és egy x pont között, tehát a távolság feléért kap pénzt. 60.000 km × 4 €/km * 300 Ft/€ = 72.000.000 Ft. Ebből benzint vesz, biztosítást fizet, sűrűn szervízbe hordja a gépet, a maradékból meg megél, és 2 év múlva vesz egy újabb S8-as Audit. Így már értem, és nincs is több kérdésem
A lakást, ahol eddig Sági kolléga lakott, elfoglaltam, és 30 perccel a landolás után már a laptopot vettem elő
Csak azért nem a netre csatlakozással kezdtem, mert előbb le kellett tennem a névjegyem, már ha értitek
Elindultam boltba is, de szerencsére 100 m-t sem tettem meg, mikor eszembe jutott, hogy franciáék nem boltolnak vasárnap, úgyhogy így jártam. Ságinak üzenem, hogy a WC melletti vízcsapot meg kellett engedni rendesen, és így már normális tempóban tölt öblítés után. Kicsit ellentmondásos, hogy kint tök jó meleg van, idebent viszont hideg, de ilyesmin nem fogok fennakadni, úgyis gyúrtam rá lelkileg, hogy ez lesz. Egy hétig maradok, és innen izgulom végig, hogy a Fidesz így, meg az MSZP úgy, ugyanis helyzet van, Gyurcsány takarodni készül, legalábbis ezt játssza.
A repülésrül
Posted by: balota in Külföldi munka on February 5th, 2009
Ez a kiruccanás több szempontból is úttörő vállalkozás számomra. Például még soha életemben nem jártam Franciaországban. Külföldre sem mentem még egyedül, és ilyen hosszú időre nem voltam még távol az otthonomtól. (Bár a diplomírás és záróvizsga idején voltak durva állapotok
) És a címből kitalálható, hogy még sosem utaztam utasszállító repülővel. Most ez is megdőlt, 25 és fél évig bírtam.
Egyből duplán dőlt meg a dolog, mivel nincs közvetlen járat Budapest és Nizza között. Az átszállási pont adott volt, Münchenben kellett másik gépre szállni, viszont a társaságok között választhattam, jófej volt a cég. Egyik lehetőség a Sky Europe (fapados) & Brussels Air párosítás volt. Hátránya, hogy Münchenben is be kell csekkolni a csomagokat, és hogy fapaddal kell eljutni odáig, előnye, hogy … Ja, nem volt előnye, épp ezért jöttem inkább duplán Lufthansával. Budapestről például ezzel a géppel indultam:

Az előző heti jól megérdemelt szabadságról hazafelé jövet ugyan hallottam olyasmit a rádióban, hogy a Lufthansa csődbe akar menni, plusz még sztrájkolnak is a dolgozók, de múlt vasárnapra valahogy befogták a szájukat, szóval nem volt gond.
A reptérre a Ladával mentem ki Bogi és Zoli kíséretében. Mivel Ferihegy 2-n vagy 15 éve voltam utoljára, és azt sem tudtam, hogy mi hogy megy ilyenkor, jó előre kiértünk, csepp 2 óra 15 perccel a felszállás előtt. Ami nem volt hülyeség, mert mint utóbb kiderült, valamikor később balaset volt a gyorsforgalmin, úgyhogy biztos volt olyan, aki megszívta a dolgot. Egyébként nem nagy kunszt az egész, ami kérdés felmerülhetett, azt megválaszolták a reptér kedves hölgy alkalmazottai. Persze az aggódó nagyanyai telefon nem maradhatott el, és századszorra is megerősítettem korábbi állításomat, miszerint angolul kell majd beszélni.
Az indulási idő közeledtével nekiindultam a kapunak, és a vártam a gyomorátvizsgálást, meg orrüreg-átvilágítást, de nem volt ilyen, csak a laptopot kellett kivenni a táskájából, meg kipakolni a zsebeimet, nadrágszíjat levenni, és így átmenni a mágneskapun, majd a másik végén mindent visszapakolni, felvenni. De biztos, hogy jól jártam, mert az előttem álló nő kénytelen volt levenni a csizmáját is, és őt még detektorral is megnézték.
Ezután már csak a jegyellenőrzés választott el attól, hogy felszálljak a gépre, ami 12:50 felé meg is történt. Balga módon, illetve rutintalanságból, valamint a szoftver nem ismerete miatt (és egy adag vaksiság is bejátszott) nem az ablak mellé foglaltam a jegyet, ezért a mellettem ülő legnagyobb örömére rajta keresztül próbáltam kémlelni kifelé. A pilóta megfékezte, feltette valami nagy fordulatra, nekieresztette, majd felhúzta. 20 mp múlva már csak szürkeséget lehetett látni, aztán további 2 perc emelkedés után a felhők fölé kerültünk. Ez volt talán a legnagyobb élmény. Tiszta kék ég, szikrázó napsütés, lefelé meg vattatenger. Talán 20 perc telt el, épp csak megettem a jelzésértékü szendvicset a 1.5 dl almalével, amikor már az Alpok havas vonulatait láttam lefelé nézve. A gépben nem volt semmi érdekes, csak a stewardessek. Ők olyan jó, hogy vannak. Nélkülük is simán elmenne a gép, a másodpilóta is kioszthatná a két falat szendvicset, de olyan jó rájuk nézni, hogy nagyon. Állandóan mosolyognak, szépek, és kaját osztanak.
Münchenbe érve megpróbáltam netezni a reptéri WiFivel, de fizetős volt, úgyhogy unatkoztam egyet 15:25-ig. A második gépen is nyakmeresztgetés várt rám, ha látni akartam valamit, ezúttal egy vietnámi csajszi bánta a dolgot. Mondjuk nem nagyon láttam semmit, mert ez a gép az ablaksor felett hordta a szárnyát, ráadásul a hajtómű is az én sorom ablaka mellett volt. Mindenesetre a lányt idegesíthettem, mert egy már Nizzához közeli kinézésem alkalmával eleresztett egy galambocskát, ami sürgős meghátrálásra késztetett. Hogy is mondjam… más, mint a magyar. Nem ajánlom senkinek, illúzióromboló
A nizzai repteret a tengerre építették, valami mesterséges félsziget az egész, és az Alpok miatt a gépnek először ki kell menni a víz fölé, majd ott megfordulni, hogy okosan le tudjon ereszkedni. Nem csúnya, az biztos. Kicsit durván rakta le a gépet Herr Fritz, de sikerült, és az a lényeg. A beton közepén álltunk meg, egy busz vitt tovább az épülethez, ahol felvettem a csomagjaimat, és elindultam kifelé, ahol Sági kolléga már várt.
Aznap este még bevettem a szállást is, de erről majd később.